Pécsi Cirfandli
Története
Minden bizonnyal osztrák eredetű fajta a Thermenregion-ból. Valószínűsíthető, hogy természetes kereszteződése a piros veltelini és a savagni szőlőfajtának, amely Gumpoldkirchen környékén jöhetett létre. Ausztriában Zierfandler-nek vagy Spätrot-nak is hívják, utalva késői érésére, illetve a halvány piros bogyók színére.
A Cirfandli szőlő az 1850-es években Gumpoldskirchenből került Pécsre. Más jellegű, elsősorban Tokaj környékén termelt fajtákkal együtt. Bővíteni akarták a helyi szőlő, illetve bor kínálatot, néhány édes bort adó szőlőfajtával. Az új fajták több-kevesebb sikerrel maradtak meg a pécsi szőlőskertekben. A Cirfandli bizonyult a legsikeresebbnek.
Ez a szőlőfajta Pécsett a Mecsek napsütötte, szélcsendes lankáin találta meg azt a klímát és talajviszonyokat, ahol a benne rejlő értékeket a legjobban kibontakoztathatta. Ilyen, számára kedvező hely nem sok van a világon, mindössze kettő: Gumpoldskirchen környéke és a Pécsi Borvidék.
Nem csak a termőhelyben válogatós ez a fajta, hanem minden másban is, mint az évjáratokban és a „szőlősgazdában” is. Nem minden évjárat megfelelő számára, rosszabb évjáratban nem hoz megfelelő minőséget, ha a gazdája nem megfelelő tudással, tapasztalattal, türelemmel fog hozzá a termesztéséhez, nem lesz sikerélménye ezzel a fajtával. Ha azonban minden körülmény jól alakul, számára csodálatos, magas minőségű bor készülhet belőle, amely hosszan tartó élményt nyújt a kóstolójának.
A Cirfandli az 1920-1930 években vált igazán ismerté a helyiek és a Magyarországon élők számára egyaránt.
A háború után a nagyobb szőlészeteket államosították, felszabdalták, beépítették, így lassan szinte teljesen eltűnt a környékről, és mivel a nagyüzemi termelést sem bírta, a nagy gazdaságok sem foglalkoztak vele. A rendszerváltás idejére mindösszesen egy hektárnyi terület maradt a Szőlészeti Kutató intézet kezelésében, ahol a későbbiekben felélesztették újra ezt a régen közkedvelt fajtát.
Forrás: pecs.hu
Tudtad-e?
Jelen információk szerint a világon közel 80 hektár létezik az említett fajtából, melyből 14 hektár a Pécsi Borvidéken található.
Alaktani leírása
Levele közepesen nagy, kerek, alsó oldala erősen szöszös, formája csúcsos, fogai pedig tompák és egyenlőtlenek. Fürtje viszonylag hosszúkás, gúla alakú és vállas.
Tömött bogyószerkezettel rendelkezik, ahol a bogyók mérsékelten nagyok, vékonyhéjúak, illetve világos piros színűek. Késői rügyfakadás mellett közepesen késői érésű fajta.
Termőhelyei
Ausztriában 77 hektáron termelik, szinte kizárólag a Thermenregion-ban található meg, ahol önállóan is készítenek belőle bort, illetve előszeretettel házasítják a másik helyi fajtával, a Rotgipfler-rel, az így készült borokat pedig Spätrot-Rotgipfler-nek nevezik. Jól bírja a szárazságot és a meszes talajokat kedveli kiváltképpen. A nagyon jó cukorgyűjtő-képességének köszönhetően édes borokat is készítenek a fajtából, akár nemespenész segítségével vagy telt, gazdag, olajos, magas alkoholtartalmú, száraz, dűlőszelektált borokat egyaránt.
Magyarországon 25 hektáron termelik és szinte kizárólag a Pécsi borvidéken találkozni vele. Itt telepítették először az 1800-as években és szerencsére máig megmaradt, mondhatni igazi pécsi különlegességként. Jól érzi magát a meszes, löszös, agyagpalás talajokon.
A bor jellemzése
Mivel elég jó cukorgyűjtő és töppedésre is hajlamos bizonyos feltételek mellett, ezért nem ritka, hogy maradékcukorral is iskolázzák, félszáraz vagy akár édes stílusban. Ugyanakkor a fajta termőterületének nagyságából kiindulva rendkívül kevés bor készül a cirfandliból.
A belőle készült borok általában mély szalma-, aranysárga színűek. A diszkrét, illatos jegyek mellett gazdag szőlőből jövő fűszeresség jellemzi a tételeket, érett alma és dió kíséretében. Az olajos, gazdag textúrát általában magas alkohol kíséri. Az édes stílusban palackozott borokban akár aszalt gyümölcsök is felbukkanhatnak.
Bor-étel párosítás
Mély színű, izgalmas, gazdag textúra, és sokszor természetes maradékcukor is jellemezheti a cirfandliból készült borokat. A teltebb cirfandlikat nagyon kellemes akár a hűvösebb, téli napokon is fogyasztani, míg a könnyedebbek a legnagyobb nyári melegben is üdítően hatnak. A szőlőfajta alapvetően nem túl tolakodó, de mégis van egy kellemes gyümölcsös-fűszeres jellege, amely az olajosabb textúrával együtt kifejezetten alkalmassá teszi a bort a fűszeresebb, indiai-ázsiai jellegű ételekkel történő párosításra. Az édes cirfandlik kellemes, sokoldalúan használható desszertborok, amelyek diós, aszalt gyümölcsös jegyeiknek köszönhetően a tartalmasabb édességek mellé is kínálhatóak. Mind a száraz, mind az édes cirfandlit a hűtőből kivéve, körülbelül 8-10°C-on érdemes elfogyasztani, tulipán formájú fehérboros pohárból.
Alapanyagok közül a bor stílusától függően a barack, körte, érett alma, kókusztej, gyümölcsös friss sajtok, pulyka, csirke, rákok és a fehér húsú halak állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb a cirfandli szőlőfajtából készült borhoz. Amennyiben egy kis maradékcukor is van a borban, bátran nyúljunk az indiai-ázsiai konyha fogásaihoz, mivel a karakteres, csípősebb, fűszeresebb ízekkel remek párost alkot az olajosabb-édeskés jellege a bornak. Tökéletes lehet a félszáraz cirfandli mellé például egy kókusztejes-rákos curry illatos rizzsel, míg az édes cirfandlihoz egy gyümölcskenyér, vagy akár egy mézes puszedli is.
Forrás: bor.hu
A Pécsi Borvidéken Cirfandlit készítő pincészetek:
- Belward Pincészet | Hásságy
- Eberhardt Pince | Mohács
- Gáspár Pince | Mozsgó
- Hárs Családi Biopincészet | Szajk
- Hetényi Családi Pincészet | Mecseknádasd
- Keszler Pince | Hosszúhetény | Pécsvárad
- Lisicza Borház | Pécs
- Pécsi Egyetemi Borbirtok | Pécs
- Radó Pince | Pécs
- Szabó Zoltán | Hosszúhetény
Egy csepp Nap
A Pécs-Mecseki Borút Közhasznú Egyesület a 2010-es évben, az akkor megalakult Pécsi Borvidéki Marketingbizottsággal elhatározta, hogy megpróbál egy nagyobb figyelmet irányítani a Pécsi borvidékre.
Miért éppen a Cirfandli?
A kampány vezérmotívuma a Cirfandli. A cirfandli Pécs zászlós bora, a Pécsi Borvidék egyetlen különleges, másutt (legalábbis Magyarországon) nem megtalálható fajtája. Egy olyan fajta, amely a száraztól az édesig, a könnyedtől a testesig, sok formában magas minőséget képes adni.
„A fajta Babo ampelográfus szerint Olaszországból a Como-tó környékéről került a XIX. Század elején Ausztriába. Hazánkban a Mecsek napsütötte lankáin – feltehetően a pécsi káptalan közbenjárására – a XIX. század közepén kezdték telepíteni.
A Cirfandli a magyar mediterráneum különleges minőségét adó fajtája. Bora zöldessárga szinű, intenzív vadvirágcsokorra emlékeztető illatú, tüzes, testes, kissé lágy, zamatban gazdag, jellegzetes. A borában gyakran kierjedetlenül maradó néhány százalék cukor fokozza harmóniáját és különleges érdekes árnyalatú ízeivel maradandó kellemérzetet ad.”
A pécsi cirfandli kampány első lépése a logó, arculat és szlogen meghatározása volt. A cirfandli logó a pécsiséget, a déliességet, a szőlő és borkultúrát jellemzi.
