A Borvidék

Emberi tényezők

A Pécsi borvidéken kettős szőlőkultúra nyomait lehet felfedezni. Az egyik a kelta – görögöktől eltanult, a másik pedig az itáliai, a rómaiaktól fennmaradt szőlőművelés. Utóbbi a szerémségi származású Probus császárnak köszönhető, aki feloldotta a provinciákban a szőlőtelepítési tilalmat és elindította az újratelepítést Kr.u. 280 – ban.

A honfoglalás korában sem lankadt a szőlőművelés, a magyarok itt fejlett szőlőművelést és borkészítést találtak, bár a Fekete-tenger és Kaukázus érintkezési sávjából már jelentős, a rómaiakétól eltérő, szőlő- és borfogyasztó tapasztalatokkal érkeztek. A szőlőtermesztés helyi jelentőségét és hatását a hunok, avarok és frankok idejéből is több feljegyzés tanúsítja. A Pécsváradi Apátság alapítólevele ennek jeles bizonyítéka. Baranya neve is a szőlőre utalhat, egyik eredet értelmezése „Bor anyja”.

A korabeli írások általában a megyét jelölik meg, nem beszélnek borvidékekről, de a térségben Pécset és Szekszárdot kiemelik, mint szőlőtermesztő városokat. Az Árpád házi királyok uralkodása alatt a külföldi szerzetesek nagy kiterjedésű erdőségek irtásához kezdtek, hogy a területet földművelésre alkalmassá tegyék. A pécsi bor becsületét mutatja, hogy Sulyok György pécsi püspök végrendeletében János királyra hagyományozza 100 akó borát „mint egyetlen értékes tulajdonát”. A pécsi bor kiválóságára mutat az a tény, hogy a királyi udvar innen szerezte be a borát a török előtti évtizedekben. A bortermelés súlypontja a 16-17. századra Baranya és Somogy megyére esett, annak ellenére, hogy ekkor már török kézre került. A hódoltság alatt lassú változás indult meg a bor termelésében, a korábban fehér borairól nevezetes vidéken. Ennek oka az egyre nagyobb számban betelepülő rác népesség volt, amely magával hozta a vörösbort adó Kadarka szőlőt és a hozzá kapcsolódó borkészítési kultúrát.

1694-ben Baranya megye önálló címert kapott, amelyen a várfalon álló két férfialak egy rúdon hatalmas szőlőfürtöt (heveng) tart. A heveng úgy készült, hogy ősszel erős kökényágakra érett fürtöket aggattak, hogy betöppedjen és eltartható legyen.

A középkorban Pécs történetén végigvonul a szőlő kultikus szeretete. A Mecsek lankái – Daindolok, Aranyhegy, Makár, Bálics, Donátus, Tettye – mind szőlőtől díszlenek, földesurak és püspökök versengenek a nagy jövedelmet hozó kocsmáltatás jogáért. Patrícius, iparos, kereskedő – mind szőlővel bír, s tavasztól őszig műveli, csak szüret után tér vissza iparát folytatni. Ők az igazi pécsi polgárok, a pécsi tükék (a tőke szóból).

A Rákóczi szabadságharc bukása után a császár német telepeseknek adományozta az itteni elnéptelenedett falvakat. Ők folytatták a Kadarka termesztését, s meghonosították szülőföldjük fajtáit is – ugyanakkor már gondosabb borkezelést alkalmaztak, mint a rácok. Sok helyütt a Kadarka kék bogyóit összetörve rögtön különválasztották a mustot a törkölytől, rózsaszín, siller vagy kástélyos bort, sőt fehérbort is lehetett így készíteni belőle. A XIX. században a balkáni borkészítést finomították a fehérbor készítéssel kapcsolatos eljárásokkal, pl. a törkölyén megerjedt bort néhány nap vagy egy hét múlva hordókba szűrték és pincékben érlelték tovább. A német telepesek a piacra való termelés szemléletét hozták be a térségbe – s a bor iránti fokozódó igény miatt újabb területeket vontak be a szőlőtermelésbe.

A pécsi székeskáptalan a Mecsekalján a tokajihoz hasonló aszú készítése érdekében 1753-ban tokaji vesszőkkel telepíti újra a Pécs határában lévő Szentmiklósi hegyet. Ehhez Tokaji vesszőt, sőt még tokaji földet is hozattak nem tudva, hogy a száraz klíma nem alkalmas az aszúképződésre. Valószínűleg ekkor került e borvidékre a Furmint fajta.

1780-ban Mária Terézia Pécset szabad királyi város rangjára emelte, így az összes kocsma is a város tulajdonába került. A város és több mint 10 mecsekaljai település címerében szerepel szőlő motívum. Az 1830-35-ös évek forradalmi változást hoztak: megjelentek az ültetvényekben a karók, az addigi gyalogművelés helyett. A baranyai bor egyre több piacot hódított meg, erre épült a 19. századi bányászati, ipari és kereskedelmi fejlődés.

A növekvő termelés, a külföldi és az igényesebbé váló belföldi piac egyre nagyobb és magasabb szintű termelést követelt meg. Ekkor és ezért hozatta be a pécsi káptalan saját használatára az azóta pécsi specialitássá vált fajtát, az osztrák eredetű Cirfandlit, amely a borvidék különlegességévé vált. 1859-ben Gazdasági Lapok néven új folyóirat indult, amely a korszerű technológiák széleskörű terjesztését segítette.

1887-93 között a filoxéravész következtében a szőlő 80%-a kipusztult, s ezzel a török idők óta uralkodó Kadarka termelésének kora is leáldozott. A filoxéravész a pécsi ipart is sújtotta, hiszen elapadt a szőlőből iparba áramló tőke, majd az ipari bevételből újabb szőlőt telepítő több százéves hagyomány.

Jelentős a vidék kádáripara, a települések közül Mecseknádasd emelhető ki e vonatkozásban. Jelenleg több vállalkozás is foglalkozik koracél ill. barrique hordó készítéssel.

Kádár: Weimert Mihály | Mecseknádasd

Az egyedülálló génbank a Pécsi Egyetemi Borbirtokon

Kevesen tudják, hogy a magyar szőlészeti tudás nagy része Pécshez köthető ma is, pontosabban az 1949-ben egy egyházi birtokból létrejött Szőlészeti és Borászati Kutatóintézethez, ami ma a Pécsi Tudományegyetem részeként működik. Az intézet szőlőfajta gyűjteménye – mely mára 1570 tételből áll – Európa 2., a világ 6. legnagyobb szőlőgénbankja, amely abból a szempontból is érdekes, hogy a „szőlős nagyhatalmakhoz” képest a magyarországi szőlőterületek csak kis felületet képviselnek.

Az Intézet alapításának célja: génmegőrzés, a biológiai alapok fenntartása, fejlesztése, fajtaérték kutatás, a klónszelekció módszerének kialakítása, új értékes klónok szelekciója, kiválasztása és új fajták előállítása.

A szőlő génbank az elmúlt 15 évben is sokat fejlődött, ma közel 1600 tételből áll. A gyarapodás elsősorban a rezisztencia nemesítéshez szükséges alapanyagok, külföldön előállított rezisztens fajták beszerzésének, a nemesítés során létrejött értékes génkombinációk megőrzésének köszönhető.

A Pécsi Borvidékhez tartozó települések